Szóval (december 3.) 22.06-or arra ébredtem, hogy elfolyt a magzatvíz (fájás sehol). Hívtam a dokim,mondta Istvánba be ügyeletes megnéz, ha 5 cm kisebbre vagyok nyitva, tüdőérlelő és várunk, jó hogy nincs fájás. Nagyon gyorsan be is értünk (forgalom 0). Ügyeletes megnéz 5 cm nyitva vagyok, irány Sote 2, csak kitölti a papírokat, közben keressünk szívhangokat. Mire meglett a 2 hang meg a papír 10 perces fájások (de olyan über brutál átlélegzős). Közben kiderült, hogy sote 2-n teltház. Hívott egy mentőt, hogy az 1. klinikára megyünk. Mire megjött a mentő (kb 15-20 perc) már 5 perces über fájások. Gyorsan átértünk, felvettek, vizsgáltak uh, farkfekvés mind a kettő császár. Borotva meg társai, doki mondta spinális érzéstelenítés férjem ott lehet, közben keresték a szívhangokat. Mire betoltak a műtőbe, mondtam én már tolni is tudnék, olyan fájásaim vannak (olyan mikor a szemgolyód el akarja hagyni az üregét) egyik doki megvizsgált. Na innentől se kép se hang. (Utólag tudom, hogy 0.40) Az intenzíven ébredtem, csövek kezemből orromból (4.00). Kérdezem, férjem, csemetéim? Ők nem tudnak semmit. Én mit keresek itt? Nem tudják. Két nővér szaladgált mindegyiket faggattam, egyik sem mondott semmit, várjam meg a vizitet (kb 8.00-kor lesz). KB 2 percenként akartam síró görcsöt kapni, hogy mi történt. Folyamatos kérdezgettem a nővéreket, legalább azt mondják el, hogy életben vannak a gyermekeim? Még a fejemet sem tudtam megmozdítani. 7.00- jött nővér, hogy lemosdat, utána felállított (hát a fájdalom leírására elég színes skálát tudnék összehozni). Megláttam a telefonom az asztalon (fejemtől 20 cm kb idegbeteg lettem, hogy nem is mondta, hogy ott van). De nem hagyott telefonálni, előbb mosakodjak le. Hát képzelhetitek a cica mosdást mérgesen, aggódva stb. Hívtam férjet, hogy mit tud, akkor mondta, hogy minden ok, a lányok jól vannak. Csak azért altattak, mert olyan gyorsan jöttek kifele, hogy már nem hatott volna az érzéstelenítő. Jó tudni, hogy legalább mindenki él, nagyon kivoltam. 14.00-kor mehettem be hozzájuk először. Nem kellett őket lélegeztetni és stabilak. Lizi már este 4g-ot evett, Lexi még nem de jól halad. Naponta 2* mehetek be hozzájuk (elvileg 10 percre de többet vagyok és nem dobnak ki). Ma elkezdtem fejni és vittem nekik tejcit. Nem sokat, de nem adom fel. 3 óránként fogok fejni, remélem beindul. Nekem kedden szedik a varratokat. Arról, hogy mikor, ki hogy jöhet ki még egy szó sem esett. Jelenleg örülök, hogy stabilak és jól vannak. Az 5. napon engem kiengedtek a lányok átkerültek a Madarász utcába.
Ha vissza gondolok, nem érzem a fizikai fájdalmat, csak a hosszú órákon át tartó aggódásra és bizonytalanságra emlékszem. Mi kellett volna, hogy megnyugodjak? Házon belül egy mellék tárcsázása!!!!!!
