Itthon vagyunk a lányokkal (végre, hihetetlen ám, hogy itt szuszognak a másik szobában). A napirendünk egyforma 3 órás spotokból áll. Valamelyik baba ébred, én a kaját berakom melegedni, lecserélem a pelusokat, kezet mosok megetettem az egyiket büfi lerakom, megetettem a másikat lerakom (fejenként kb 30 perc). Ha valaki sír megvigasztalom. Tejet fejek. elmosogatok, sterilizálok. (Ez kb 1.5-2 óra) megpróbálok gyorsan sokat aludni. Közben folyamatosan harcolok, hogy egyre több tejem legyen (sokat iszom, több stratégia alapján fejek) és elkezdtem evés előtt a szoptatást. Nem igazán megy, mert a lányok kicsit gyengécskék még, nem nyitják elég nagyra a szájukat alig tudom a mellbimbót becsempészni a szájukba, ha sikerül akkor  nem csinálnak elég vákumot (ha jó akkor nem is kell őket fogni, mert le sem esnek a ciciről)  vagy ha mind megvan félre szívják a mellbimbóm (ami kb olyan érzés mintha bekapta volna a cipzááááááááááááááááááááááááár ) és utolsó akadály a csápoló kis kezecskék amin kis éles raptor körmök vannak. Kipróbáltam egy szoptató tanítót is,ami még két kis csövecskét is ad az alapból nem kis feladathoz. Na ez a kihívás. Persze tudom, hogy minél többet gyakorlunk annál jobban megy. Eddig nagyon rá voltam izgulva erre a kérdésre, hogy de ennek nekünk mennie kell. Nincs mese. A homlokomra akarom tetováltatni, hogy én biza a testemből etettem gyermekeimet és hú és ha. Közben szép lassan kezdek kimerülni és ezzel rohamosan fogy a tejmennyiség. Na ez ám az ördögi kör. Aztán jött egy pillanat, hogy elég. Ha nem hát nem, nem fogom a boldogságunkat ezzel beárnyékolni. Gyakorlunk, mert hátha de közben nem fogom az órát lesni, hogy mellenként és gyerekenként legalább 10 percet szánjak erre, mert egyszerűen megzakanok. Szerencsére sikerült találnom egy anyukát a környékről akinek nagyon sok a teje így ketten még épp, hogy fedezzük a lányok igényeit. Ha meg kevés lesz, akkor kapnak tápszert (igaz itthon még nem kaptak). Ahogy leraktam ezt  a terhet sok minden a helyére került. Nem hiszem, hogy 10-20 év múlva számítani fog, hogy sikerült-e szopizni vagy sem. Ha sikerülni fog, boldog leszek, ha nem na akkor is. Ha kell tápszer pótlás akkor kapnak és kész, nem fogom ezt a kérdést kiélezni mert felesleges. Élvezni akarom, hogy itt vagyunk együtt és minden rendben megy. Nem akarom a ml-et számolni, hogy de még 10-et ki kell préselnem magamból különben nem felelek meg az igazi szerető anya szerepére. Nem, nem és nem. Na azóta én vagyok a világ legboldogabb anyukája, nem vagyok mártír anyu és kész,.