Karácsony elteltével csevegünk a csajokkal a mit hozott a Jézuska témában. A sajnálati versenyen indulok a sok sok szúrimmal. A következő kategória a gyerekek által kapott használt játékok, ezt a barátnőm kislány nyerte a félszemű Garfield-al.
Erről eszembe jutott egy régi történet. Gyerekek voltunk a tesómmal tuti 7 évnél kisebb voltam (mert akkor költöztünk) magas panelban laktunk 5-en. Minden reggel mikor mentünk suliba elmentünk a másik ház szemetese előtt. Szerintem akkor kevesebb szemetet gyártottunk, mert mintha csak hetente egyszer vitték volna a kontinert, vagy csak nekem tűnik úgy. Egyik reggel kiszúrtuk tesómmal, hogy egy nagy monchichi baba van kirakva a szemetes mellé. Hú hát ez nekünk kell!!! Anyukám nem ezen a véleményen volt. Mi naponta 2* menet és jövet próbáltuk meggyőzni, hogy tényleg nagyon jók leszünk és szót fogadunk csak, hagyj vegyük ki a monchichit a szemetesből. Persze anyu nem dőlt be. Jött a hétvége és egy távoli rokon jött látogatóba. Lehet találgatni, hogy mit hozott ajándékba. Igen igen igen a monchichit. Tuti, hogy EZ a monchichi AZ a monchichi volt, mert hiányzott az egyik kézfeje és kicsit a haja is elengedte a fejét. Hú én annyira de annyira boldog voltam, anyum meg ezzel egyenesen arányosan ideges. (Most már értem miért.) Az már látszott, hogy nem dobhatja ki, épp, hogy csak egy kimosás és reparárás idejére váltunk meg tőle. Szerintem Ő a mai napig megtalálható valahol a szüleim házába.
