Ezt a bejegyzést már több mint egy hete írom a fejembe, de nem áll össze. Már csak ha rágondolok olyan szomorú leszek, hogy elerednek a könnyeim. Azzal kezdődött, hogy egy régi családi ismerősről kiderült, hogy nagyon beteg. Magam sem gondoltam volna, hogy ez ennyire megérint. A lánya egyidős velem, nagyon jóban vagyunk. Rengetegszer gondolok rá, hogy most biztosan szét veti az aggodalom, még én is imádkozom, pedig nem szokásom, akkor szegényem min mehet keresztül.
Másnap egy netes ismerős írta meg, hogy elvesztette a babáját, neki is ikrei voltak. Néztem a zöld ruhás képeket, mint amilyen nekünk is van és csak zokogtam. Sírtam, hogy szegénynek el kellett búcsúznia egy babájától és sírtam, hogy milyen egy mázlista vagyok, hogy túléltem a tavalyi kalandokat. Sírtam, hogy ez másként is történhetett volna, vele is és velem is. Úgy gondoltam, talán segít a megemlékezésbe ha én is gyújtok egy gyertyát: http://www.gyertyagyujtas.hu/
És itt véletlenül félre kattintottam és megláttam, menyi, de menyi fiatalra emlékeznek. (Megint sírtam.) Tudom, hogy az internet használok nagy része fiatal és az ő ismerőseik is fiatalok, de akkor is mellbe csapott az sok tini és gyerek arc. Tudom, hogy a betegség nem válogat, hogy vannak és lesznek közlekedési balesetek. De az erőszakos halált halt gyerekek kiverték nálam a biztosítékot. Az élet kegyetlen meg ilyenek, de beteg ez a világ, ha egy féltékeny tizenéves késsel próbálja megoldani a problémáit. Láttam egy fiatal párt, akik együtt haltak meg a zuhanyzóba, mert a szomszéd nem hívott szakembert a villany bekötéséhez, hanem megoldotta magát. Teljesen felháborít az emberi butaság, ami mások életét követeli. Már majdnem megírtam ezt a bejegyzést mikor jött a hír a 3 tini lányról, akik egy szórakoztató helyen haltak meg. Az emberi mohóság nem ismer határokat, tényleg csak sírni tudok rajta.
Ha a halálra gondolok, nekem mindig ez jut eszembe: https://www.youtube.com/watch?v=vaaoenDDRoI
Arra kérek mindenkit, hogy vigyázzon magára és a szeretteire.
