Itt semmi extra, 3 beteg 2 nővérre csöngettek és ugranak. Így reggel este is megvan a fogmosás (szájhúzás nélkül). Rá tudtam őket venni, hogy megkaphassam az ablak kilincsét (mert tilos ám ablakot nyitni) de most én vagyok a főnök egész nap nyitva lehet. Tök jó! A kaja is komolyan mondom finom, van mindig sütike is meg gyümölcs. Próbálom kisasszerolni a szomszédházba a tűz cuccot, de a rohadt panel mindenhol szürke és elég messze is van, a fény sokkal jobban látszott tegnap a sötétbe. Már csak ez a napi átlag 5 szúrás nem kéne. Biztos hat a véralvadásgátló, mert minden szúrás helyén szép kék bevérzések keletkeznek. Fontolgatom, hogy felhívom a NANE-t. Ma a nővér megjegyezte milyen finom puha a bőröm MÉG. Kicsit megijedtem. Kérdem ez mit jelent? Ja semmit, csak hát a gyógyszertőr olyan érdessé szokott válni. Jó kis kilátás.
Ezt a napot sosem fogom elfelejteni. Ma Alíz kikerült az inkubátorból. Több mint két hete ezt a napot vártam, hogy végre magamhoz foghassam kicsiny testét és nem lehettem ott. Párom hozott képeket, ahogy fogta és etette. Mennyivel könnyebb így mint inkubátorban. Tudom, hogy ahhoz, hogy lássam felnőni itt kell hevernem amíg eltávot nem kapok, de annyira de annyira szomorú vagyok.
