Pempem girbe görbe kalandjai

Bár csak az lenne a dilemmám, hogy este átadjam az agyam irányítását a kóbor koboldoknak. Hú de nehéz igazából hozzá kezdeni, adva vagyon a történet eleje már mint a majdnem feldobtam a pacskert az embólia miatt. Ezek után fél évig szedtem a walfarint (nem keresem ki, hogy hogy írják pontosan) és hordtam a kompressziós harisnyát (ami kb felér azzal, hogy átjön a szomszéd minden nap és küszöböd elé szaratja a kutyáját). Utána pihentem egy kicsit és belenéztem a tükörbe, hát a 3 gyerek majdnem szó szerint a mellemre volt írva. Mit nekem fájdalom, irány a műtőasztal. Több plasztikai sebésznél is jártam, általában azt mondták ááá aranyom nem lesz baj majd nyomjuk a vérhígítót és imádkozunk és fel fogsz ébredni. Egyetlen doki volt, aki azt mondta álljon meg a menet biztonság a legfontosabb csak ezekkel és ezekkel a feltételekkel szabdallak össze. Na ez tetszet. Be is jártam hematológián keresztül az onkológiai intézetet és az angilógiát. A végeredmény, hogy Leiden szindrómám van műthető vagyok bizonyos feltétek mellett. Első doki szerint elég ha 10 adag fraxiparinet szúrok a második szerint 20 adag a harmadik szerint 30 adag a negyedig szerint életem végig kell szúrni (függetlenül a műtéttől). Most tartok a 23-nál hasamon eddig 3 nagy kék csomó, ami leszámítva a több mint 20 szúrást nem is olyan rossz. Viszont a tegnap esti kikészített. Ilyen még nem volt, könnyen be tudtam adni de utána csípett és órákon át fájt. Bevettem egy fájdalom csillapítót és tv mellett tudtam 1.00 után elaludni. Közben egyre idegesebb lettem, hogy végre viszonylag csendes az éjszaka mert csak 2 gyerek ugráltat én meg itt kukorékolok a fájdalomtól a szunya helyett. Kénytelen voltam a tv-t bekapcsolni, hogy el tudjak aludni. Reggelre már nem fájt semmi, de már előre félek az esti szúrástól.  Időközben kinyomoztam, hogy miért is van ez a nagy orvosi vélemény eltérés. A genetikai vizsgálatom nem volt egyértelmű. Most kértem egy korrektebb le letet és nézettem egy szélesebb panelt. Ennek a függvénye, hogy meddig is kell vérhígító készítményekkel bombázni a testemet. Eddig úgy gondoltam, hogy ha kell akkor inkább szúrom mint szedem, mert a szurinak a kellemetlenség mellett semmi más mellékhatása nem volt rám nézve, nem úgy mint a szájon át szedhetőnek. De a tegnap este elbizonytalanítót de nagyon. Száz szónak is egy a vége NEM AKAROK SEMMIT SZEDNI!!! Ami persze nagy felelőtlenség lenne, mert ELPATKOLNI sem akarok. Mert persze inkább szedek szúrok mint, hogy leköszönjek. Holnap hívom a dokit (aki megmentette az életem) és megkérdezem, hogy szerinte mi lenne a jövő, utána hívom a Leidenes specialistát, hogy ő mit javasol és ezek után ütközettem a véleményeket.  Csak annyit jegyzek meg, hogy ha én nem megyek utána SOHA nem derül ki ez a genetikai eltérés!!! Pedig a társadalom 20 %-ának van és ez vezeti a halálozási listákat (már mint a rög miatti problémák).