A célok azért vannak, hogy megvalósítsuk őket. (Hú micsoda igazságok buggyanak ki belőlem kora reggel.) Tegnap le is mentem a terembe (bár én utcán akartam futni, de férj azt mondta, hogy tuti most fogom eltörni a lábam az utcán, először tagadtam, aztán elkezdtem parázni és az önbeigazoló jóslatok alapján tényleg eltörtem volna a lábam). Szabályos bemelegítés után (taposás meg minden, hogy a pulzusom életre keljen), harmadik beállításra el is indultam a futó padon, hogy lesz ami lesz futok egy cooper tesztet. Igen, igen azt amitől az iskolába a bokorba bujdostunk a tesi órán. Mindig kicsit emelkedőn szoktam futni, a lábamnak is jobb meg a pulzusomnak is, de most a minél hosszabb táv volt a cél ezért vízszintbe nyomtam a gépet. Elég jól bírtam így csak nyomtam felfelé a sebességet, általában 6-7 között szoktam kocogni. Még szerencse, hogy épp rásütött a gépre a nap, így pontosan nem is láttam, hogy mennyivel futok. Aztán a mellettem lévő padon a lány pont leárnyékolt és megláttam a 9-est. Hű ha!!! 9 ez jobb mint reméltem. Nem volt könnyű, de éreztem, hogy ezt a tempót mind a 12 perc alatt bírni fogom (na jó számoltam közben a másodperceket, ez az egyik módszerem ha olyat csinálok amit szívem szerint abban a pillanatban abba hagynék). Voltak pillanatok amiket kifejezetten élveztem, pl. mikor Kalapács beleüvöltött a fülembe (https://www.youtube.com/watch?v=fo2tLwixgf0) meg mikor abba hagyta. Aztán a vége közeledett éreztem, hogy ha akarnék egy kicsit gyorsabb is lehetnék, de akkor leszállok a padról és hazakúszok, én meg ha már a terembe vagyok szeretek legalább 50 percet edzeni, így tartottam a 9-et, a pulzusom lassan ment felfelé de stagnált a 180-nál feljebb nem mozdult, sőt inkább 178 körül mozgott. Aztán letelt a mind a 12* 60 másodperc és néztem, hogy akkor mennyit is tettem meg. 1760 méter, hát csalódott voltam de nagyon, azt hittem, hogy ilyen sebesség mellett legalább 2 lesz. Ha sprinteltem volna, akkor is max 1800 körül állt volna be. Ez a korom alapján KIELÉGÍTŐNEK számít (http://www.harmonet.hu/szepseg-wellness/3311-mit-arul-el-a-cooper-teszt?.html), de a terveimhez elég csekély és gyenguszka. Igaz ez után még simán eltöltöttem még a sífutó gépen és a taposó gépen 30 percet 140-150 pulzus között. Az látszik, hogy a sebességem nagyon lassú, ezen kell majd változtatnom. Mert hiába bírnám lefutni a 42-öt 7 óra alatt, van egy szint idő amit teljesíteni kell 5 óra 30 perc, ez az ami után megy a felvezető autó és felszedi a lassúakat. Ez meg olyan gáz már. Tehát vagy februártól elkezdek szárnyat növeszteni vagy kinézek egy külföldi versenyt (ott 7 óra szokott lenni a szint idő). Addig is stepelek meg spiningelek amíg tehetem, aztán költözés után összenövök a futócipőmmel.
Mint a sebzett nyúl
2011.01.03. 10:29 Pempem
Szólj hozzá!
Címkék: nyúl futás futni sebzett
A bejegyzés trackback címe:
https://pempem.blog.hu/api/trackback/id/tr792555957
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.