Békésen sétálgattam egy plázába miközben próbáltam kitalálni mit vegyek férjenek névnapjára, bár tudtam, hogy könyv lesz belőle, gondoltam adok egy esélyt a többi gondolatnak is. (Nem nyertek könyvet kapott). Ott sétálgattam talpig békében (üres fejjel, mert a könyv gondolat minden mást kitúrt), mikor egy fiatal sötét hajú sötét szemű fiatal ember elkapta a kezem és mélyen a szemembe nézett és mosolygott mint a vad alma. Már akartam is mondani neki, hogy férjnél vagyok 3 gyerekkel legyünk barátok, mikor feltűnt a fehér köpenye. Megkérdezte,hogy hogy vagyok s hogy hívnak és mivel kenem a száraz bőrt a kezemen. Ezt kb egy szuszra. Először is mondtam jól vagyok És így hívnak (nektek nem mondom meg bibi bi), és, hogy krémmel kenem a kezem és szerintem nem is olyan száraz. Kb itt tűnt fel, hogy angolul társalgunk. Megjegyezte, hogy szerinte igenis száraz a kezem és ezzel azonnal tenni kell valamit és a kezembe nyomott egy adag sót. Elég mérgesen nézhettem, mert egy vastálat kapott elő és megnyugtatott, hogy le tudom mosni. Szeppenve kérdeztem, hogy víz is lesz, mondta, hogy no para és ezerrel elkezdte spricnizni a kezem. Kb egy negy óra alatt meg is szabadultam a sótól miközben ecsetelte, hogy most aztán a holt tengerben való fürdés élményét élhetem át. Tényleg jó volt, a só egy olajos réteggel vonta be a kezem. Ez után egy adag krémet nyomott a kezembe és csillogó szemmel várta, hogy olvadjak el a gyönyörtől. Ja ja tényleg jó volt. Éreztem, hogy most fog jönni a beszélgetésünk kínosabb része a piszkos anyagiak. Kérdezte is, hogy szeretnék egy ilyen szettet és azonnal a kezembe nyomott egy ár listát. Gondolom félt, hogy nem értem meg a számokat angolul. Első ránézésre is a sok 0 tűnt fel. Rá kellett néznem vagy háromszor mire el hittem, hogy a csoda bőrradír (kapaszkodj meg) 16.000 kemény magyar forint. Nagyon kerekedhetett a szemem, mert csak nekem csak most elintézi, hogy a bőrradírt a kézkrémet és egy szappant is megkaphatok ezért az árért. Majdnem megkérdeztem, hogy viccel-e de látszott, hogy nem lenne vevő a humoromra. Így csak nemet mondtam, felesleges lett volna elmagyarázni neki, hogy ez az összeg túl van a nálam a lélektani a határon. Sőt a fele is túl lenne. Sőt még a felének a fele is túl lenne. Mert max az egy tízedét vagyok hajlandó kiadni egy bőrradírért és nem csak azért mert nem telne rá, hanem mert CSAK, ennyit nem ér egy kozmetikum, pedig mint a slogen is mondja megérdemlem. Értem én a több évi fejlesztést, meg a holt tenger sincs a sarkon, de akkor is, amíg nem a szemem láttára darálják bele a gyémántot aranyat megszórva egy kis csigával én nem adok ennyit egy kozmetikumért.
