Azzal indult a napom, hogy rácsodálkoztam a vadkacsákra az ablakból. Nagyon édesek voltak úsztak körbe körbe. Ki is néztem magamnak egy nagyon helyeset és figyelni kezdtem, hirtelen lebukott a víz alá. Gondolom vadászik. De totál lebukott még vízkarika sem maradt utána. Kezdett feltűnni, hogy milyen sokáig van lent, figyeltem tovább nagyobb körbe is figyeltem és nem jött elő!!! Kb 15 percig néztem de sehol. Nagyon remélem, hogy nem lett öngyilkos.
Utána elmentem futni és lefutottam életem első 8 km-ét. Pontosabban futottam már ennyit versenyen, de így edzés téren még soha. Meglepően jól éreztem magam közben, pedig 0 fok volt féltem, hogy fázni fogok. Féltem, hogy a tegnap szerencsésen megégetett sarkam fájni fog. De nem! Tök király volt. Na jó volt nehezebb része, de átlendültem rajta és közben járt az agyam ezerrel. Engem inspirál a futás. Majd beszámolók róla, hogy miket találtam ki.
Egy szakasz föld út ahol tegnap toltam az ikres babakocsit. Megjegyzem a földúton történő ikres babakocsi tolás számomra sportnak számít, le is izzadtam tőle rendesen. Szóval a földön láttam egy csomó patkó nyomot. Van a közelben egy lovarda. El kéne menni lovagolni. Csak ne félnék úgy a lovaktól. Volt már egy harcom ezzel az érzéssel és meg is tanultam lovagolni, mert jellem fejlődési szakasznak tekintettem. Pár terepes vágta és elég sok osztályzó edzés után terhes lettem és örömmel ugrottam le a nyeregből. Tehát nem biztos, hogy erőltetnem kéne. De azért nem olyan rossz a friss levegőn lóháton nézni a szép tájat. Lehet, hogy megkérdezem hátha van egy haldokló gebéjük ami annyira a végét járja, hogy max ügetni tud.
Ezen morfondírozva futottam az utolsó métereket mikro ezt láttam:
Elkezdtem figyelni a muksót (ő szereli az internetet), de nem mozdult. Hú mondom ez gáz, kacsa 2? Vagy beszólt a fiúknak és azok lecsapták csak lusták teljesen eltemetni, vagy fagyott a föld?
Na a végén megmozdult.
