Elgondolkodtam, hogy a rémcsászáros sztorit igazából a baba tervezés kezdetétől fogom elmesélni. Hátha jobban megértitek, ha látjátok miken mentem keresztül és ezért miért is akadtam ki az embertelenségtől.
A történetem 2006. januárjába kezdődött. Ekkor döntöttük el a párommal, hogy jöhetne a baba. Jól utána számoltam, hogy a munkahelyemen és anyagilag, hogyan is jönne ki a lépés. Így márciustól védekezés nélkül voltunk együtt. Az első egy két hónapban vártam, hogy na hátha most. De nem történt semmi. Fél év után kérdeztem rá a nőgyógyászomtól, hogy mit is lehetne tenni. Ő javasolta, hogy LH tesztet csináljak, mert 31-33 naposak a ciklusaim, ki tudja mikor van peteérés. Nosza el is kezdtem őket használni és szeptember végre nem jött meg. Nagyon boldogok voltunk, azonnal bejelentettük a családnak és két héten belül mentem a dokihoz. Mindent rendben talált. Gyönyörű és probléma mentes terhességem volt, végig dolgoztam és tornáztam. Tudatosan készültem a természetes szülésre. Párom mindenben mellettem állt és 2007.06.06-án megszületett Anna lányunk 2200g és 50 cm. A kis súlyától eltekintve tökéletes kisbaba volt aki szépen gyarapodott és fejlődött.
Boldogok voltunk és úgy terveztük kis korkülönbséggel jöhet a második széria. Alig bírtam kivárni, hogy végre megjöjjön a menstruációm. Januárban már tűkön ültem, hogy mi lesz. Szép lassan a szopit is leépítettük, hogy jöjjön már meg. Márciusra meg is jött. Áprilisban van a születés napon pár napot Londonba voltam a barátnőmmel. Utána két hétre rá olyan furcsán éreztem magam. Vettem egy terhességi tesztet és + lett. Húrrrrrrrrráááá jön a tesó. Nagyon örültünk neki. Be is jelentettük a családnak és mentem mit mentem repültem az orvoshoz. Gratulált és mindent rendben talált. A legnagyobb nyugalomban éltem, vártam a 12 hetes ultrahangot. Eddig minden orvosi vizsgálatra elkísért a férjem , de itt dolga akadt és nyugodtam mondtam neki, menjen csak hisz ez csak rutin. Bementem és doktornő elkezdett uh-n vizsgálni. Hosszú hosszú percekig vizsgált aztán megszólalt sajnos nem találom a szívhangját. Nem hittem a fülemnek hisz kb 6 hete még megvolt. Sajnálja de ez a baba már kb 2 hete nem él. Azt hittem lefordulok a székről. Fel sem merült bennem, hogy bármi probléma lehet. Úgy éreztem magam mint akit fejbe vágtak. Fél füllel hallottam, hogy eltépi a kiskönyven beutalóját és kéri másnap reggel 8.00-ra jelenjek meg a kórháza éhgyomorral. Kitámolyogtam az autóhoz és sírtam, sírtam. Felhívtam a férjem aki az autópályán ült, kérdezte, hogy baj van? Én csak azt tudtam mondani, hogy igen. Alig bírtam elmondani neki, hogy a kocsiba ülök a rendelő előtt. Odajött és együtt sírtunk. Nem akartam elhinni az egészet. Mondtam, hogy én ebben nem hiszek ez nem történhet meg velünk menjünk másik orvoshoz is. Azonnal elmentünk a Telki kórházba. Sajnos ott is ugyanazt mondták. Sírva mentem a kórházba a műtétre. Másnap volt Panka 1 éves szülinapja amit már nem tudtam lemondani. Egész nap csak őt néztem és arra gondoltam, hogy egy ugyanilyen édes kisbabát vesztettem el. Aznap még a kocsit is összetörtük. Elég magam alá kerültem. Csak a miért és hogyanokra kerestem a választ.
A következő pár hónapom abból állt, hogy kinyomozzam miért is történt ez velem, kérdeztem az orvosomat milyen vizsgálatokat érdemes csináltatni. Azt mondta semmit, majd a 3. vetélés után, na el is köszöntem tőle véglegesen. Közben érlelődött bennem a gondolat, hogy ha egy babát elvesztettem a sorsnak duplán kell megvigasztalnia. Jártam az orvosokat, hogy ki a szimpatikus aki felel az összes kérdésemre. Találtam is egyet aki mondta, hogy minimum 3 hónapot várnunk kell (bár én nagyon türelmetlen voltam és azonnal babát akartam) legalább ciklust követhetünk, hogy mi hogy zajlik bennem. Ez alatt kiderítette, hogy nem igen van peteérésem (a 13. napon még nyomuk sem volt petéknek) és a nyálkahártyám is nagyon vékony jó ha 2 mm (6 alatt esélytelen a baba). Közben csináltattunk genetikai vizsgálatot és kiderítették, hogy rubeola ellen sem vagyok védett (ezt pótoltuk). Az inzulinom éhgyomorra 5.2 terhelésre 31.0, erre azt mondta kicsit magas, de még nem kell kezelni. A prolaktinom is magas volt erre kaptam gyógyszert. A hőmérséklet görbék alapján kiderült, hogy a rövid a ciklus második fele. Első körben puregon 300-at javasolt a doki és ciklus követést. Mondtam neki, ha már így állunk én ikreknek örülnék a legjobban. Mondta meglátjuk, hogy reagálok a puregonra, nem ígér semmit. J Petécskék el is kezdtek érni, de a nyálkahártyám még mindig vékony volt. Erre fitoösztrogént javasolt a doki (pl szója) és homeos támogatást (valamint aspirint szedtem). A következő hónapba már puregon 600-at nyomtam, doki javasolt egy hysteroskópiát mert a nyálkahártyám jó esetben sem érte el az 5 mm-et. Bele is mentem a vizsgálatba, de a kórház hibájából elmaradt (ott voltam én is, orvos is, de a műszert elvitték). Doki csinált helyette egy részletesebb ultrahangot és ösztrogén pótlást írt fel (, estroferm, estrimax). Először csak tablettába szedtem, de mivel nem érte el a kellő hatást tapaszt is írt fel belőle. Próbálkoztam mellé méhpempővel és Robitussinnal. Hónap vége felé elég érdekesen alakult a görbém.
Elmentem a dokihoz és azt mondta méh üregében, 2.1 mm cystikus képlet, v.s. petezsák látszik. Nagyon boldog voltam és vártam, hogy egy hét múlva megnézzen. Utrot írt fel a terhesség támogatására, szájon át szedtem és nagyon szédültem tőle. Sajnos itt meg is torpant a történet, mert a következő vizsgálaton kiderült, hogy üres a petezsák. Utrót elhagyni, ha két héten belül nem jön meg spontán irány a kórház. Szerencsére spontán megjött, legalább a műtétet megúsztam. A következő hónapra pihenő következett fogamzásgátlóval.
2008 januárban a doki inszemet javasolt. Gondoltam mi az nekünk ugorjunk bele, hátha jönnek azok a babák. Maradt a puregon 600, az estrimax tapasz, aztán tüszőrepesztő ovitrelle inszem után utro támogatás. (Hú még leírni is hosszú.) Úgy voltam vele, mindegy, hogy hogy de babát szeretnék, vagy babákat de MOST!!!
El sem tudom mondani, mennyire boldog voltam mikor végre + lett a tesztem. Meg voltam róla győződve, hogy most már nem lehet semmi baj. Repültem az orvoshoz örömömbe. Hát mikor két kis fekete pöttyöt láttam a képernyőn.
Végre végre, sikerült és ikrek!!!!!!!!!!!!!! El sem mertem hinni, ez volt az álmom. Nagyon vártam és izgultam a következő uh-ig. Párom is elkísért a váróban már tördeltük a kezünket, hogy mi lesz. Bementünk és a doki vizsgálni kezdett. Kb szó bent szakad hang fenn akad ….. mikor elkezdte mondani, hogy az a probléma, hogy az egyik baba nem fejlődik a másik meg méhen kívüli. Köpni nyelni nem tudtunk csak néztünk egymásra és majdnem ott sírtuk el magunkat. Ezt már nem hiszem el, ilyen nincsen. Doki mondta sajnálja, ez előfordulhat. Kicsit várjunk és ha nem indul meg magától akkor műtét, addig is hetente 2 vérvétel és egy ultrahang. A hcg-m szép lassan nőt, vérzés sehol. Doki folyamatosan figyelt ultrahanggal, mondta ha nagyobb mértékben nő a hcg-m akkor műtét. Szerencsére lassan elkezdett csökkeni és vérezni is elkezdtem. Nagyon le voltam törve, de a műtéttől nagyon féltem, hogy a már most rossz nyálkahártyám teljesen tönkre megy. Március 18-án csináltam az utolsó tesztet. Március 21-én végre elkezdtem vérezni, nem gondoltam volna, hogy ennek bármikor örülni fogok.
HCG (ez a hormon jelenik meg a testben terhesség esetén, 0-5 nem terhes 5 felett terhesnek számít az ember):
02.19-én: 189.6
02.23-én: 158
03.06-án: 200
03.09-én: 236
03.11-én: 274 (itt már azt mondta a doki, hogy kórház konzultáció Monla terhesség gyanús)
03.13-án: 268
03.16-án: 257
folyt. köv.
