Éjszaka fél kettőkor arra ébredtem, hogy egy gyönyörű barna szempár figyel. Aha nagyobbik méhem gyümölcse a párnájával a kezében, egy párduckával két babával és egy Anna Peti Gergővel (ne kérdezzétek, hogy fért el a kezébe, és hogy nem taknyolt el miközben lemászott a csúszdás ágyról) közölte, hogy márpedig én most itt alszom. Fáradtan majdnem bólintottam, hogy jó,mikor beugrott, hogy ha éjszakai baleset történik a saját ágyamból kel a pisit kivarázsolnom. Esélyem sem lett volna, hogy alvó férj és magam alá almozzak valami vízállót. Nagy nehezen rávettem Pankalinit, hogy aludjunk az ő szobájába a vendég matracon közösen. Ilyen sem fordult még elő (ha rajtam múlik nem is fog). Első közös harcunk az volt, hogy én csak holt sötétben tudok aludni ő meg világosban. Fel is rémlett gyermekkorom rossz emlékeként a tesómmal történt viták. Szerencsére most én voltam erőfölényben és a de szorosan átölelekkel győztem. Az első egy óra nagyon jól telt élveztem a kis test melegét mivel tényleg nem szoktunk együtt aludni. Aztán a sok mozgolódás nem esett jól, főleg mellileg. (Még benne vannak a varratok.) 5.00-kor szokás szerint keltek a kicsik, gyorsan letápiztam (a lekenyereztem mintájára) őket és aludtak tovább. Én is szerencsésen beájultam de egy óra múlva arra ébredtem, hogy minden tiszta nedves még a bugyim is. Igen igen P szerencsésen bepisilt, a bugyija meg a pizsije hagyján, de a takarom a matracom és még a bugyim is ázott. Már nem is emlékszem mikor ébredtem utoljára pisis bugyiba. De ilyen, hogy ne én pisiljek a bugyimba még nem fordul velem elő. Mikor gyereket vállaltam sok mindenre felkészültem, hogy lehánynak talán jön egy kis kaki is meg hát igen pisi is, na de nem a bugyimba!
