Aha még leírni is sok, de ma ennyit futottam. Mintha szárnyakat kaptam volna. Felperzselték a szántó mellett az avar, neki estem és tök puha talaj volt, már érzem mi is a különbség a beton és a természetes talaj között. Már elindulás után is úgy éreztem nem akarok megállni. Azért nem nyomtam többet, mert csak fokozatosan akarom a távokat növelni, nehogy megsérüljek, meg nagyon mennem kellett a wc-re, persze mire haza értem nem kellett.
Nagyon örülök a mai napnak, mert hétfőn és kedden a hóesésbe szinte kín volt futni, még írni sem volt kedvem róla. Ha nem lennék ilyen csökönyös barom sírva haza cammogtam volna. Közben agyon idegesít, hogy folyton csöpög az orrom. Mindvégig csak az lebeget a szemem előtt, hogy itthon hála előző tulaj beállok a gőzölős zuhany alá, ami maga a Kánaán. Magamtól soha a büdös életben nem vettem volna ilyen hiper szuper dolgot, mert meleg víz és slussz, de, hogy itt van hát kész vagyok tőle.
Mára már tudom, hogy az orr csöpögés nem a megfázás előjele, hanem a pára kicsapódása a testemben. Mennyire jó lesz már tavasszal meg nyáron futni, mikor nem kell sapka, sál, kesztyű és vag egy tucat pzs. Annyira hideg van, hogy megint kezd befagyni a Duna:.jpg)
Bár a kacsákat ezeket nem igen érdekli:.jpg)
De félő, hogy elhúznak melegebbre:.jpg)
Futás után ez volt a jutalmam:
.jpg)
