Tegnap életem legjobb szint idejét futottam 14 km 1 óra 29 perc 25 másodperc. Már az elindulásnál éreztem azt a könnyű lábas érzést, hogy most menni fog és senki és semmi nem állíthat meg. Talán az új lila csíkok tették a hajamban, nem tudom, de csak úgy száguldottam és nagyon élveztem végig. Komcsi öröm volt az egész.
Ma ua a lendülettel indultam el. Na amilyen jól ment tegnap olyan szarul ment ma. Mondhatnám az egész edzés egy nagy mélypont volt. kb 3 km-nél éreztem már, hogy még jó, hogy nem jár itt a bkv, mert felszállnék egy buszra. 10-et akartam futni de csak 8 lett belőle és ez is már már minden határt súrolt. Illetve az utolsó 2-3 km nem is volt már annyira szar és meg is lepődte, hogy 6.40-es átlagot nyomtam. Annyira kivoltam, hogy nem is tudtam a tájat figyelni csak a lógott a fejem, ki is szúrtam egy béka matricát a földön, hú mondom tök jó, hogy résen vagyok és átléptem. A múltkori nagy zuhiba mikor mentem a repcsitérre férjért, láttam is a béka vonulást, ott kerülgettem őket. De kb 15 lépés után a következőbe sikerült telibe érkeznem, szó szerint beleléptem egy békába. Hogy szed le az ember a cipőjéről egy békát? Én fanyalogva. Cipő megint mosógépbe. Erre pont olvasom a futó újságot cikk, hogy tisztítsuk a futó cipőt (nekem volt már válaszom rá) erre nagy betűkkel mosógépbe soha. Na fasza, én már 2. pörgetem a cipőt egy héten belül. De nem érdekel, akkor sem kefélgetek a cipőmről békabelet.
