Pempem girbe görbe kalandjai

Igen igen szóval nem. Az úgy volt, hogy már elég régen elhatároztam, hogy mostanára felgyúrom magam a fél maratonra. Aztán nem foglalkoztam ezzel, de jött a vivicitta és az is megvolt és edzéseken is ment a 16 is lazán, ezért egyik este leültem és örömmel vettem, hogy pont lesz egy félmaratoni táv ma amire akciósan nevezhetek is. Meg is tettem és vártam ami napot. Fulllra felvagyok pörögve energiailag (2 éjszakát átaludtam), a héten pihiztem is és már a jutalmaimat is beszerveztem jövő hétre. Már már a számban éreztem a siker ízét mikor kimondom, hogy lefutottam. Eddig mindig féltem verseny előtt, hogy menni fog-e. De a maira éreztem először azt, hogy akkor is végig csinálom ha piros hóemberek …. . Erre jött a mai zuhé viharral és a család elég fura fejjel kérdezte, hogy tényleg futni akarsz? Mérlegelni kezdtem, néztem az utcán a betont hát ha itt futnánk akkor még csak csak, szemem a kutyaszarral tarkított sáros udvarra esett, ha de most ilyen lesz a terep az erdőben.  Már éreztem is a sarat cuppogni a lábam alatt (eddig még nem hagytam ki edzést sem időjárás miatt max a padon futottam), és ez a halálom a sarat dagasztani. Így fájó szívvel lemondtam a mai napot.