Mindig is gondoltam rá, hogy majd egyszer az idősíkon egy jó távoli pontban, mikor nem rendelkezem olyan álommal amit nem váltottam valóra, jól leírom, hogy hogy is éltem egykor. Ezt az álmomat is dédelgettem, hogy jó jó majd egyszer, csak előbb hmmmmmmm mit is ja szülni kéne egy ikerpárt (mert hát az sosem árt ha van a háznál elég gyerek). Van egy hatalmas fehér autóm amiben minden csomag befér (pl egy paraván ami elengedhetetlen kelléke a családi nyaralásoknak ,meg legalább 3-4 tavasszal felfújt gumimatrac, hogy ne keljen leengedni őket csak szeptemberben), meg hát elültettem a fákat is meg talán az ablakok is le vannak pucolva na majd ezek után majd írok. Most gondolhatnánk, hogy a fent említetteket biztos jól kipipáltam és már zongorázni is megtanultam és már spárgába is le tudok menni, hogy itt ülök és írok. De hát nem! És nem és nem. Éppen azt történt, hogy hát meglegyintett az elmúlás szele és olyan hideglelésem lett tőle, hogy azonnal bebújtam egy kórházi ágyba és magamra rántottam (a vérszomjas személyzeten kívül) vagy két takarót. Itt vacogván és a hírrel a tarsolyomban, hogy most aztán szigorú fekvés két héten át de mondhatnám kicsit viccesen, hogy halál komolyan, pár napig csak próbáltam átlendülni a nappalokból az éjszakába aztán meg fordítva. A napi sajtóval próbáltam elcsapni unalmas óráimat, megnéztem néhány filmet, mely az elmúlt évtizedekből kimaradtak az életemből (levontam a következetést, hogy nem véletlenül), minden rokonomat és közeli barátomat, ismerősömet megkerestem valamilyen kommunikációs csatornán és elsírtam nekik, hogy mit és hogy és hát és izé és tényleg és nahát.
Mindjárt folytatom is a történetet de közbe szólt a jelen. Ugrott a mai hajmosásom és zuhanyom, mert elkezdett szurkálni a bal lábam. ÁÁÁÁÁÁÁÁááá erre vártam egész nap és nem, megint egy áááááááááááááááááááááá
Na szóval ott hagytam abba, hogy ráeszméltem, hogy talán nem is lesz túl sok időm leírni, hogy eddig mik és hogyan történtek velem. Ja ja tudom a többiek naplót írnak és de jó, de hát én erre lusta voltam és most meg kapkodhatok, hogy mindent gyorsan lekörmöljek mielőtt véget ér a tánc. Természetesen csak viccelek, mert nem hagyom ám magam, bár idén a sors nagyon úgy döntött, hogy most megtörlek először lelkileg de ó jaj nem sikerült akkor testileg te kis na ide kéne egy jó kis hasonlat de nem jut eszembe olyan mely megfelel a nyomdakész és frappáns kritériumoknak. Na ezért írok MOST! előre sejtem, hogy nem lesz elég időm mindent lejegyzetelni, mert 1. megfogok gyógyulni és annyi időm sem lesz, hogy a mellékhelységbe átfussam a wc papír csomagolásán lévő 4 soros útmutatást 2. na ezt nem írom le, mert tuti én nyerem ezt a játszmát. Annyit ígérhetek, hogy ez tuti befejezetlen történet lesz és csak abban az esetben kezd el olvasni, ha nem várod, hogy helyesen írjak (ez még mindig elég rosszul megy) és ha nem számít, hogy nincs csattanó a végén.
