Úgy döntöttem lezárom ezt a rémtörténetet ami velem zajlott mostanában. (Majd megírom még  rémcsászár történetét is, de már más szemüvegen át látom). Tehát ott álltam az utcán és úgy éreztem még egy pillanat és vége. Eltelik, elmúlik minden pedig még csak most kezdődött el. Mennyi  jó dolog történt velem és ez nem igaz, hogy nem láthatom a csajokat felnőni. Hogy sosem fognak a nyakamba borulni, hogy szeretlek anya, hogy meg sem fognak ismerni. Mennyi szomorú dolog történt velem, és nem haltam bele. Akkor nem lehet, hogy most csak úgy simán ne kapjak levegőt. Ez nem lehet. Hú pedig nagyon fáj, áááááááááááá és érzem, hogy még egy pillanat és vége. De nem engedhetem meg, hogy ez így történjen. Az nem lehet, hogy feladja a testem, amíg a lelkemben van erő!!!!!